Elképesztő történetek démonokról, szellemekről, boszorkányokról, szörnyekről.
A világ kultúrái, bár különböznek egymástól, abban mégis egyformák, hogy a tanmeséket szeretik félelmetes legendákba csomagolni. Ezek egyik fele a való világból, de a másik fele a természetfeletti dolgokból táplálkozik.
Észak-Amerikában elsősorban az indiánok meséltek paranormális történeteket, amelyekben szellemek, démonok, boszorkányok, szörnyetegek játszották a főszerepet. A törzsek legendái generációról generációra öröklődtek, most pedig mi is megismerhetjük a legrémisztőbbeket.
Tah-tah-kle’-ah, a bagolynő: A Yakama törzs legendájában öt természetfeletti nő bagollyá változik, és kizárólag éjszaka kirepül a barlangjából, hogy emberekre vadásszon. A teremtmények, akik a halált jelképezik, elsősorban a gyerekek ízét szeretik.
Camazotz, a haláldenevér: Az ősi maja kultúra Xibalba istene ereszti útnak a vérszomjas denevéreket, akik annyira erősek, hogy egész civilizációkat képesek elpusztítani. Annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, emberáldozatot kellett bemutatni.
Skudakumooch, a szellemboszorkány: A micmac kultúra egyik legijesztőbb alakja, aki egy fekete mágiával élő sámán holttestéből kelt életre. A szellemboszorkány csak éjjel támad fel, elpusztítani pedig kizárólag tűzzel lehet. Tilos szemkontaktust létesíteni vele, illetve a hangját sem szabad meghallani, mert akkor azonnal elátkoz.
Chenoo, a jégóriás: A nagylábhoz hasonló lény legendája eredetileg a Wabanakiktól származik. Állítólag a jégóriás régen ember volt, de szörnyű bűnt követett el, ezért az istenek megátkozták, a szívét jéggé változtatták. A megfagyott lelke fogságba esett a testében. A trollszerű szörnnyé átváltozott Chenoo minden útjába kerülő embert megöl.
Mishipeshu, a vízi párduc: Több törzs, így például a Cree, az Algonquin, az Ojibwe és Shawnee indiánok is ismerik a legendát, amely egy óriás sárkányszerű lényt ír le. A teremtény tavakban, folyókban él, és várja, hogy az emberek a víz közelébe érjenek, mert akkor lecsap, és a mélybe rántja őket.
Yee Naaldlosshii: A vérfarkashoz hasonló lényt elsősorban a navaho kultúra ismeri. A legtöbb elbeszélés szerint Yee Naaldlosshii egy elátkozott ember, általában sámán, aki ördögi erőket idéz meg, és állati tulajdonságokat vonz magához. Átváltozhat farkassá, medvévé, de madárrá is. Ha a sámán túl sokáig marad állati alakban, akkor elveszítheti az emberi tulajdonságait, tehát egyre vérszomjasabb lesz.
Kanontsistonties, a repülő fejek: Az irokéz történetek rengeteg rémségről mesélnek, de talán a legfélelmetesebb a repülő fejek mítosza. Az ördögi lények valamiféle vámpírok, akiknek a mérete a legapróbbtól a legnagyobbig bármi lehet.
Az egyik legismertebb legenda arról szól, hogy a repülő fejek egy gesztenyét sütő nőt támadtak meg, ám a nőnek szerencséje volt, mert a szörnyek az égő szenet fogyasztották el, amitől hamuvá porladtak.
Wendigo: A legismertebb észak-amerikai legenda, amelyet a legtöbb Nagy tavak környékén élő törzs ismer és mesél. Elsősorban a kannibalizmus elleni példaként szolgál, mivel a sztori szerint, aki megeszi egy ember húsát, az szörnnyé változik.
Teihiihan, a kicsi kannibálok: A cheyenne és arapaho indián legendák közzé tartóznak a gyermekméretű lények, akik csapatba verődve támadnak. A mítosz szerint a lelkek igazi harcosok voltak a korábbi életükben, de emberekre vadászó törpeként születtek újjá.
Uktena, a szarvas kígyó: A sárkányszerű lény a cseroki legendákhoz tartózik. A történet szerint a lény ember volt, de kígyóvá változott, hogy bosszút álljon az őt ért sérelmekért.
(Forrás: bizzarium.com)